Időpont
18:00-18:50, 19:00-19:50
Tudományterület:
Természettudományok
Szervező:
Nyugat-magyarországi Egyetem
Cím:
9200 Mosonmagyaróvár, Lucsony u. 2. (Biotechnológiai Oktató és Bemutató Központ: BK-60) - Térkép
Az állati szervezet megfelelő és biztonságos működéséhez
elengedhetetlen, hogy az valamilyen módon képes legyen a környezete jelzéseit
felfogni és megérteni, illetve a saját szándékait közölni. Ezt az
információcserét szolgáló, az állategyedek részéről a szaglás, a látás vagy
a hallás révén felfogható, sajátos jelekből álló jelrendszert nevezzük az
állatok kommunikációjának.
Az állatok kommunikációs tevékenysége teszi lehetővé a folytonosan változó
környezeti körülményekhez való alkalmazkodásukat (életben maradásukat,
evolúciós fejlődésűket), befolyásolja a magatartásukat, viselkedési formáikat,
életfolyamatokat indítanak vagy szüntetnek meg. A kommunikációs tevékenység
az államalkotó rovaroknál (méhek, hangyák, termeszek) pedig a társas kapcsolatok
kialakulását és fenntartását, ill. működését biztosítja. Az állatok
kommunikációjának különböző csatornái alakultak ki:
Vizuális kommunikáció: az állatok látására épül. Az információ-tartalmat a
sajátos mozgásformák (méhtánc), a színek (a testfelület rajzolata,
színösszetétele), a fénykibocsátás (szentjánosbogarak) sajátosságai hordozzák.
Akusztikus kommunikáció: a rovarok esetében elsősorban a szaporodásukat (az
ivari pár hívása, egyedfelismerés) szolgálja, de bizonyos fajoknál (cincogó
levélbogarak) figyelmeztető jelleggel bír.
Kémiai kommunikáció: a kommunikációnak az a formája, amikor az információt
kémiai vegyületek hordozzák. Ez a szaglási képességen nyugvó információcsere
az állatvilágban nagyon elterjedt, míg az ember esetében – bár létezik –
erősen háttérbe szorult. Előnye, hogy már 1-2 molekulányi mennyiség nagy
távolságról (egyes fajoknál akár 10 km-ről) képes hatást kifejteni.
Az információhordozó kémiai vegyületek különböző típusúak lehetnek. Az
ugyanazon fajok egyedei között ható vegyületeket nevezzük feromonoknak.
Ezek az anyagok az általuk kiváltott viselkedési válaszok alapján tovább
osztályozhatóak. Közülük a legismertebbek az ivari viselkedést szabályozó
"szexferomonok". A különböző fajok egyedei között ható vegyületeket az
allomonok és a kairomonok. Az előbbi csoportba tartoznak mindazok a riasztó
vegyületek, amelyeket például egy a ragadozó rovar által megtámadott
zsákmányrovar bocsát ki. A kairomonok olyan anyagok, amelyek a felfogó
szervezet számára előnyösek, míg a kibocsátó szervezet számára hátrányosak.
Ilyen vegyület például a káposztafélék sajátos illatát okozó vegyület, amely
annak ellenére, hogy baktérium- és gombaölő hatással rendelkezik, bizonyos
káposztakártevő rovaroknak a növény megtalálásában is "segít".
Mivel a kémiai kommunikáció esetében az információhordozók kémiai anyagok,
ezért megfelelő eljárásokkal azok építőkövei , valamint szerkezetük
megismerhetők. A vegyületek a beazonosításukat követően mesterségesen
is előállíthatóvá válnak, és ezáltal az ember szolgálatába is állíthatók.
Az előadás utolsó része e vegyületek gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos
kísérletekről, valamint a különböző alkalmazási eljárásokkal és eszközökkel
kapcsolatos tapasztalatokról nyújt tájékoztatást.
Főszereplő(k):
Dr. Bakcsa Flórián